A Travellerspoint blog

May 2012

Vidék kettő

overcast 25 °C

...még mindig csak Vezíremnek, hogy teljes legyen a vidék-képe.

Harmadik napja izzadok és már megy az agyamra a sok teafőzés. Valaki küldhetne már egy kis egészséget vagy legalább is valakit, aki csinál teát nekem. Köszi.

Na akkor ott tartottunk a történetben, hogy intéztünk szerdára eljutást a rizsteraszokra. Este még kimentünk vacsorázni, de talán nem kellett volna, mert akkor legalább nem hagyjuk el Yangshuot rossz szájízzel. A világ legrosszabb kajáját fogtuk ki. Minden egyízű volt, egyízűen borzasztó és ehetetlen. És nem elég, hogy a mi kajánkat szolgálták fel legutóljára még (l)ehetetlenre is sikerítették. Megittuk legalább a sörünket és próbáltunk megfeledkezni a borzalmas élményről. Másnapra szerkesztettünk némi elemózsiát- sósat, édeset meg egy kis gyümölcsöt, hogy túléljünk kitudja meddig, amikor is kajához jutunk majd.
Reggel fél nyolckor már indult is a busz és 10 körül értünk az első faluba, ahol a hosszúhajú nők éltek. Befizettünk a sóra, aztán megnéztük őket, ahogy énekelnek és hogy miként élik mindennapi életüket egy férjhezmenéses ceremóniával együtt. Egy lengyel tesvírt is felhívtak a színpadra,ő lett az egyik férjjelölt. A só közben kaptunk mindenféle borzadványokat, beazonosítatlan keserű folyadékot, amiben puffasztott rizsszemek úszkáltak, meg valami hamuba hempergetett nyers tésztadarabot, amit már tényleg nem tudtam bevállalni. A kínai ételbe vetett hitem valahol ezen a ponton végleg szertefoszlott. A nénik szépen énekeltek, bemutatták, hogy szőnek, aratnak, meg hogy tekerik fel a hosszú hajukat kontyba és hogy mi különbség van a gyerekes és a hajadon nők hajviseletében. Aztán öntöttek a végén valami páleszt is, de még Csabesz is kihagyta! És az már jelent valamit. Kifelé a falu kultúrházából, ahol a só is volt, a nők megcsipdosták a fenekünket, mert náluk ez fejezi ki a szeretetet. Azt már el is felejtettem, hogy a férfiak mit is csinálnak, de majd megkonzultálom Csabesszal, hátha ő emlékszik rá. Ezek a népek amúgy a Yao etnikum és rekordtartóak a hajukkal. Állítólag egyszer vágják le a hajukat, mielőtt férjhez mennek, de azt a köteget is felhasználjak a kontyuk elkészítéséhez. Néztem a hajukat ezeknek a nőknek nagyon közelről és szerintem Panten Pro V-t használnak, mert ilyen fényes, sötét, egészséges hajat még csak samponreklámban láttam. És minden korkategóriában. Gyönyörű hajuk van! Mondjuk nem lennék a helyükben, amikor télviz idején a kétméteres hajukat a folyóban mossák. De lehet, hogy éppen ez teszi ilyen széppé és egészségessé. Na, miután végeztünk a nőkkel, beszálltunk a buszba és mentünk tovább a teraszokhoz.

a lengőhíd, ami a faluba vezetett

a lengőhíd, ami a faluba vezetett

szintén a lengőhídon, amit abszolúte nem csipek

szintén a lengőhídon, amit abszolúte nem csipek

a falu

a falu

a keserű valami puffasztott rizzsel

a keserű valami puffasztott rizzsel

férfiak az eresz alatt

férfiak az eresz alatt

nézzétek a haját

nézzétek a haját

a hajak

a hajak

a nők

a nők

fenékcsípkedés

fenékcsípkedés

ház

ház

a falu

a falu

Az út nem javasolt gyenge idegzetűeknek. Keskeny, egysávnak megfelelő szerpentin kanyarog 17 kilométeren keresztül, sokszor 180 fokos kanyarokat leirva. És természetesen nem lassítunk a lélegzetelállító kanyarok előtt, mert kell a sung, amivel tovább megyünk, csak dudálunk és reménykedünk, hogy nem jön semmi lefelé. Tudnak élni!
Szóval mentünk tovább a teraszokhoz. A busz kitett a parkolóban és nekiiramodtunk a hegynek. A bejáratnál kipárnázott ülőakalmatosságok sorakoztak, amik két rúdra voltak erősítve, hogy aki nem bírja az emelkedőket, az leülhet és két marcóna felkapja őt és felviszi a kilátóponthoz. A császár új ruhája jutott eszembe ezekről, valahogy ilyen kép maradt meg bennem a meséről, hogy a csupasz császárt ilyennel furikázzák. Mielőtt kimásztunk volna a legmagasabb pontjára a hegynek megebédeltünk. Nem vártam csodát, de azért reménykedtem a helyi specialitásban. Bambuszba töltenek dolgokat – rizst, húst, miegymást és ezeket a zárt bambusz csöveket tűzben megsütik. Illetve a dolog a saját maga nedveiben gőzölög. Rendeltünk is egy rizst meg csirkét. Hát mit mondjak, úgy emlékeztem, hogy a Discoveryn nagy jóízűen ették ezt a bambusz cuccost, de nekem már a látványa se jött be igazából. Végül is megkóstoltam, sőt Csaba meg is ette. Aztán megmásztuk a hegyet és lenéztünk a nagy teraszokra. Kb 900 méter magason voltunk. Az idő nem volt valami kegyes hozzánk, mert be volt borulva és ködös volt az egész, de azért jó volt a hegy tetejéről szíjjelnízni. (ha teljesen őszinte akarok lenni – de biztos, hogy akarjátok? akkor semmi extra nem volt, szép volt, de ennyi. Sajnos vagy nem sajnos, de az eddigi Balin látot rizsföldeket csak nehezen tudná bármi is felül múlni) Majd lebatyogtunk a hegyről, minket kettőnket átranszportáltak egy másik kisbuszba, ami levitt minket a kanyargós 17 kilométeren egy kereszteződéshez, ahol is vártuk a helyi kisbuszt, hogy elvigyen egy másik faluhoz.

a transzportáló egységek

a transzportáló egységek

egy másik falu, Pign an

egy másik falu, Pign an

egy konyha útközben

egy konyha útközben

a bambuszos étek

a bambuszos étek

a bambuszos étek 2.

a bambuszos étek 2.

a barshroom biztos nagyon érdekes dolog

a barshroom biztos nagyon érdekes dolog

szabad fordításban annyit tesz: Tiszetelet a földműveseknek, a munka táplálja a termést (meg nemesít is, mint tudjuk)

szabad fordításban annyit tesz: Tiszetelet a földműveseknek, a munka táplálja a termést (meg nemesít is, mint tudjuk)

nénike árul

nénike árul

ázsiai módon pózolva

ázsiai módon pózolva

teraszok

teraszok

rizsek

rizsek

és teraszok

és teraszok

Félóra várakozás után meg is jött a busz, mondtuk a néninek, hogy ne tépje le a jegyünket, mert nekünk azt mondták, hogy ne engedjük letépni, hogy még másnap is utazhassunk vele, de a néni azért is letépte. Majd kirakott a busz Dazhai falu bejáratánal és elindultunk megkeresni a szállásunkat, ami még héthatáron túl volt, kb. 40 perc túrányira. Nagyon egzotikus ezeken a falukon áthaladni, és a házak között egyre inkább feljebb kerülni a hegyen, rizsteraszok mellett, folyók felett, völgybe le, domra fel aztán nagynehezen ráakadtunk a hosztelre. Nagyon kellemes volt a recepciója, de annál nagyobb meglepetés volt a szoba. Ami nem volt rossz, csak gondolati szinten osszekevertem egy masik hellyel és aszittem, hogy full öszkomfortos lesz a fürdőszoba, de back to the basics, welcome to Asia! Elvégre igy igazi a vidék nem, há de. Akartunk enni, de közölték, hogy ők nem főznek. Így elmentünk a legközelebbi házhoz, ahol külföldi arcok ültek és várták a kajájukat. Franciák voltak, paroláztunk egy kicsit, megettük a kaját, ami az elmúlt pár nap egyik legjobbja volt. Volt még aznapra tervezve kis túra a környéken, de mivel későn érkeztünk, útközben besötétedett.
Nagyon érdekesen építkeznek ezekre a meredek lankákra. Hatalmas fa monstrumokat húznak fel a hegy oldalára, mintegy egymás felé magasodva. A házak között csak kis ösvény kanyarog, jobb esetben ki van kövezve, és nénik hordják a hátukra erősített kosárba a cuccokat faluról-falura.
A falu eléggé izolált, turisták által nem elözönlött, ezáltal ki sincs nagyon építve erre a célra. Néhány vendégház és szállóhely van ott és a helyiek. No meg jó levegő, rizsföldek és csend.

egy újabb falu, Dazhai

egy újabb falu, Dazhai

add a kezed húzlak

add a kezed húzlak

helyi erő a hosztel előtt

helyi erő a hosztel előtt

vacsora a teraszon

vacsora a teraszon

érdeklődő pózolás

érdeklődő pózolás

Éjszaka kettőkor leszakadt az ég, és innentől kezdve azon imádkoztam, hogy csak reggelre álljon el. De nem így lett. A gépünk éjszaka 11kor repült volna Shenzhenbe és úgy terveztük, hogy meg egy fél napot bóklászunk a rizsföldeken és kényelmesen visszamegyünk majd a városba estefelé. De az égiek ezt nem így gondolták. Akkora esőzés volt, hogy áram se volt a faluban reggel. Már az éhhalál szélén álltunk, amikor eszükbe jutott, hogy bacont és tojást gázon is lehet sütni, úgyhogy kaptunk egy reggelit végül is. De az eső még mindig zuhogott. Módosítottuk a tervet, megyünk a déli busszal vissza Guilinbe, mert ilyen időbe nem vállaljuk be a háromszori átszállást útmenti ácsorgással. Megvettük a jegyet, felvettük a vadiúj esőköppenyünket és nekiindultunk a kalandnak. Az égiek megkönyörültek rajtunk és már csak egy kicsit esett, ahogy elindultunk és a végére el is állt. Végül is simán leértünk a parkolóba, ahová a busznak kellett jönnie.

a ló és a misztikum

a ló és a misztikum

falusi idill

falusi idill

Csabesz új esőköpenye

Csabesz új esőköpenye

az én új esőköntösöm

az én új esőköntösöm

száll a pára

száll a pára

táj misztikumban

táj misztikumban

egy falu

egy falu

meg megint falu

meg megint falu

Lent odajött hozzánk egy német bácsi, aki kérdezte, hogy a kisbuszra várunk-e. Mi meg mondtuk, hogy ja, merthogy baj van, nincs kocsiforgalom merthogy valami blokkolja az utat és se az autók, se a buszok nem tudnak közlekedni. Modtuk, hogy fasza, végül is volt még kb. 11 óránk ahhoz, hogy odaérjünk a géphez. Aztán hívtak a hosztelből is, hogy baj van, dehogy valahogy megoldják a buszozást átszállással. Hát nagyon izgatottan vártuk a történéseket. Jött a kisbusz, aztán elindultunk. Majd megállt és mondták, hogy menjünk gyalog, majd ha találunk egy buszt az akadályok leküzdése után arra szálljunk fel. És így is volt. Kb. Egy 2-3 méteres kőhalmaz volt ráömölve az útra, ami azért volt félelmetes, mert nemcsak hogy csúszott és ömlött rajta keresztül a víz, de az út mellett ott hömpölygött a felduzzadt folyó, úgyhogy ha az ember esik, akkor elviszi a víz. Mondanom se kell, hogy akadtak gurulóbőrönddel kiránduló hülye helyiek(nem akarok nagyon sértő lenni és csak azért nem írom, hogy kínaiak). Mindenhonnan ömlött a víz, törmelékek, újonnan kialakult vízesések. A természet igencsak ereje fitoktatásával volt elfoglalva, majd kb 10 perc séta után ott állt a busz. Útközben még láttunk egy súlyos szakaszt, ahol szintén leomlott a hegy, de az egyik sáv már járható volt, így átjutottunk.

no comment

no comment

a nénik várják a kuncsaftokat, hogy cipelhessék a cuccokat

a nénik várják a kuncsaftokat, hogy cipelhessék a cuccokat

katasztrófa turizmus fel

katasztrófa turizmus fel

katasztrófa turizmus le

katasztrófa turizmus le

a háborgó folyó

a háborgó folyó

katasztrófa turizmus tetején

katasztrófa turizmus tetején

apa látod, itt az inged, ide is eljutott <img class='img' src='https://tp.daa.ms/img/emoticons/icon_smile.gif' width='15' height='15' alt=':)' title='' />

apa látod, itt az inged, ide is eljutott :)

Befutottunk kedvenc városunkba újfent, vettünk némi rágcsát és gyümit, majd jobb híjján lementünk a reptérre. Szerintem 5 óra volt és alig vártuk, hogy egy KFC vagy egy McDonalds legyen ott, hogy tudjunk valami „normálisat” enni. Persze mondanom se kell, hogy abszolúte más dolgokat árulnak egy kínai KFCbe mint otthon a kontinensen. Na de mindegy is, ettünk azért, jól éppen nem laktunk, de legalább valami. Nekem ekkora már hasmenésem is lett, gondolom, hogy az elmúlt napok frenetikus étkezései most jelentkeztek ki belőlem.
Számoltuk az órákat, már csak öt. Négy. Három. Lassan átcsordogáltunk a várórészbe. El kell ezekről a kis belföldi repterekről mondani, hogy a rozsnyói buszmegálló a szolgáltatások nagyobb skáláját vonultatja fel, mint ezek a repterek. Shenzhenben ahogy jöttünk egy kávét nem tudtunk meginni, volt ivókút meg néhány gányaságot áruló büfé. Még a Mekit is a check in előtti váróba tették, hogy aztán már később nehogy tudjál enni vagy inni. Úgyhogy ültünk egy nagy plazma tévé előtt és ugyanazt a három reklámot néztük órákon keresztül körbe-körbe.
És már csak percek választottak el az indulástól, amikor is közölték, hogy késik a gépünk a rossz időjárási viszonyok miatt. Így aztán vettünk egy mély lélegzetet, számoltunk tízig és vártunk tovább.
Hát így.

Posted by timigaraj 21:51 Archived in China Comments (0)

...és egy újabb nap, amikor is folytatódik a kaland

sunny 29 °C

…Vezíremnek, akit nagyon foglalkoztat a vidéki Kína. Soxeretettel.

Megintcsak álljunk a dolgokhoz pozitívan. A betegségnek az az előnye, hogy ha már az ember lánya a kanapéhoz és az ágyhoz van láncolva napokra, akkor legalább ideje akad arra, hogy felzárkózzon a blogjával. Nem? Há de.
Azt kell, hogy mondjam, hogy nem kellemes amikor a 40 fokos konyhában húslevesfőzés közben, amikor minden testrészedről cseppekben szaladgál az izzadság lefelé irányban és azt se tudod, hogy midet törölgesd, hirtelen több fátyolka-szárnyashangya jellegű élőlény támad rád. Sokáig viaskodtunk, de jelentem, az ellenség hatalmas számbeli fölénye ellenére elbukott. Először humánusan, konyharuhával támadtam vissza. Majd amikor nem akart szünni sem a támadókedvük, sem a számuk bevetettem a biológia fegyvert és befújtam őket – jobb híján – csótányirtóval. Reggelre az egész konyha és az erkély is tele volt tetemmel és tetem nélküli szárnyakkal. Hm.

Szóval ott tartottunk tegnap, hogy megünnepeltük Csabesz születésnapját annak rendje és módja szerint. Másnap, hétfő reggel repülőre szálltunk és elrepültünk vidékre. Kína dimenzióit tekintve azért itt nem gyerekjáték A pontból B pontba kerülni. Csak kijutni ebből a városból sokszor két órás kaland. Szóval a szomszéd tartományba mentünk vidékre, ami kb. 650 kilométerre van Shenzhentől és választhattunk a 10 órás buszút és az egy órás repülőút között. Aztán választottunk. A terv az volt, hogy miután bejutottunk a városba, amit Guilinnek hívnak, lemegyünk a Li folyóhoz és szerzünk egy bambusz csónakot, ami lecsorog velünk első állomásunkra, Yangshuoba. Persze tanulhattam volna már előző Ázsiai kalandozásainkból és tudhattam volna, hogy tímeja tervez, ázsia meg keresztülhúzza a számításaim. Szóval a városba bejutottunk simán, a folyóhoz is. Csónakokat is láttunk, de valahogy egy sem akart elvinni minket Yangshuoig. Még jó, hogy rendelkezek némi kinai nyelvtudással és annyit megértettem , hogy csak másnap vittek volna el. Egy óra hajlandóságot mutató csónakkeresés után feladtuk és úgy döntöttünk, hogy busszal megyünk le Yangshuoba. Na de hol van a buszmegálló? A térképen láttuk igaz, de már nem volt hozzá kedvünk se és energiánk se, hogy odáig is gyalogoljunk. Gondoltuk, hogy fogunk egy taxit és úri módon lejutunk oda. De négy taxi leintése után feladtuk, ugyanis érthetetlen módon, mindenki csak megcsóválta a fejét és a buszmegálló irányába mutatott, hogy arrafelé menjünk, de ők nem visznek el. Úgyhogy elgyalogoltunk. Mit mondjak, nem lopta be magát Guilin a szívünkbe. Sőt, kifejezetten a nem szeretjük város listára került. Na de mindegy, természetesen a buszra is várni kellett, de nemcsak hogy későbbi buszra kaptunk helyet, hanem még késett is. Na de ez már belefért a hely szellemébe. És tovább talán már nem is lehett volna fokozni a dolgokat.

a két pagoda Guilinbe

a két pagoda Guilinbe

éljen május elseje

éljen május elseje

a vidék

a vidék

Aztán csak leértünk Yangshuoba. Már az út odafelé nagyon kellemes volt. Végre vidék! Fák, füvek, bokrok természetes közegben, földek, gazdaság, parasztok amerre csak szem ellát. Jó volt látni, hogy a narancs a fán nő, a saláta meg a földeken és hogy a vizibivalyok vígan legelésznek a rizsföldek mentén. Nemgyőztem nézni. Eljött az az érzés, hogy na végre. Erre vágytam. Röpke másfél óra buszozás után befutottunk a városba.
Őrületesek ezek a kínai dimenziók. Ez egy 300 ezres populációju város, de mégis olyan kisvárosi hangulata volt, mintha egy pár ezresről lett volna szó. A hosztel okés volt, de semmi extra. Végül is két éjszakára jöttünk, kibírjuk. A város nyüzsgött hétfőn este, hömpölygött a tömeg és vitt magával a sodrás. Nemzeti ünnep révén rengeteg benszülött jött ide kirándulni, merthogy ez egy a kínaiak körében is nagyon populáris kirándulóhely. A belvárosban podnyik podnyik hátán, ha meg nem podnyik, akkor meg hosztel vagy diszkó szoros szimbiózisának ténye állt fenn.
De akkor most már áruljam el ugye, hogy miért is jöttünk ide. A kúpalakú karszt hegyek miatt, amelyek varázslatos hangulatot kölcsönöznek a tájnak. Meg a kanyargó Li folyó miatt, ami pláne dob még a látványon. Annyira becsesek ezek a hegyek, hogy a 20 yuanesre is felkerültek, sőt mi több, az Avatarosokat is meginspirálta. meg azért is jöttünk, hogy lássunk valami természeteset meg valami igazi Kínát.
Este szétnéztünk a városba, és intéztünk másnapra kirándulást magunknak a folyóra. Az eredeti tervtől éppen jócskán eltértünk, dehát majd máskor és máshol.Talán. Reggeli után még tettünk egy sétát a városban, hogy lássuk az üres utcákat és nappali fényben is a helyet, aztán elénktárultak a hegyek, a vizibivalyok és a folyó…

a hosztellel szembeni kis utca

a hosztellel szembeni kis utca

a folyó legelésző vizibivalyokkal

a folyó legelésző vizibivalyokkal

egy valami a városban

egy valami a városban

a szemeteskocsi és a jobbról érkező őrjárat

a szemeteskocsi és a jobbról érkező őrjárat

a kényelmetlennek bizonyuló bambuszkalap

a kényelmetlennek bizonyuló bambuszkalap

utcarészlet

utcarészlet

tiltó tábla

tiltó tábla

ázsia-autentikus hentes- és húsárú

ázsia-autentikus hentes- és húsárú

a tyukárusnő

a tyukárusnő

tojáskultusz

tojáskultusz

homlokzat

homlokzat

Vettünk szalmakalapot a nagy vizitúra előtt, majd buszraszálltunk és elmentünk egy másik városba, Yangdiba, ahonnan a bambuszcsónakázásunk indult. Persze rögtön cselszövés áldozatai lettünk, mert azt hittük, hogy majd megyünk és csónakra tesznek minket, de nem így let. Kézről kézre adtak minket különböző embereknek, akik nézték a jegyünket és csóválták a fejüket, míg fél óra várakozás után elindultunk egy kínai párral karöltve a kétórás vizitúrára. A hosztelben megtudtuk, hogy a kormány bekeményített a folyó legszebb és legfelkapottabb részén és hogy valószínűleg azért sem találtunk hajót Guilinbe, mert csak az engedéllyel rendelkezők mehetnek keresztül azon a szakaszon.

egy kis rizsföld

egy kis rizsföld

helyi erő

helyi erő

csabesz az új csapeszában

csabesz az új csapeszában

másokkal a folyón

másokkal a folyón

a karsztok

a karsztok

kis vízesés a kúp mellett

kis vízesés a kúp mellett

nyűgös a baba

nyűgös a baba

a csodálatos kúpok

a csodálatos kúpok

és megint csak kúpok

és megint csak kúpok

vidéki építkezés

vidéki építkezés

A hajókázás jól ment, elég is volt az a két óra, nem is tudom, hogy mit csináltam volna, ha Guilinből hajóval csorgunk le a Lín 4 és fél óra alatt. A táj gyönyörű és nagyon misztikus jelleggel bír a kúpalakú hegyek miatt. Rengeteg a hajó a folyón, de nem túl zavaróak, kedvesen átintegetünk egymásnak. Kétóra csörgedezés után eljutottunk egy másik városba, ahol ismét csak buszraszálltunk és visszamentünk Yangshuoba. Ebédeltünk kóreait, mivel nem volt kedvünk abba az étterembe visszamenni, ahol előző este ettünk, mert az étlapon kutya is szerepelt. 

a kóreai ebéd

a kóreai ebéd

piros macskák

piros macskák

utcarészlet

utcarészlet

esti látvány a hosztel tetőteraszáról

esti látvány a hosztel tetőteraszáról

Aztán megszerveztük a másnapi eljutásunkat a Longji rizsteraszokra és megállapítottam, hogy öregszem. Nincs már kedvem,se energiám ahhoz, hogy egyedül szervezzem meg a kirándulásokat. Ide a rizsföldekre is el lehetett volna jutni önerőből, helyi jellegű közlekedéssel (minimum háromszori átszállással) a töredék pénzért, amit befizettünk a full megszervezettért. De már egyik porcikám se kívánja a cselszövéseket és kardforgatásokat. Hogy mindenhol meg kell küzdeni a közös nyelv hiánya miatt a túlélésért, vagy legalább is az információért, ami néha felér egy túléléssel.
Hát így.

Posted by timigaraj 02:26 Archived in China Comments (0)

és végre felvirradt a nap, amikor is lőn blog bejegyzés

I. rész

sunny 30 °C

Mondjuk mikor is romoljon el a bojler, ha nem 40 fok árnyékban. Éppen ezért, ha az élet pozitív szemléletében hiszünk, és aszerint élünk, akkor panaszra semmi okunk. Elvégre nem olyan szörnyen kellemetlen a hideg zuhany napjában többször is. Kivéve a hajmosást, ami némi sikítozással jár.
D-vitamin hiányom ezéven biztos nem lesz. A két karom színárnyalata már-már a niggerekével(egy kedves ismerősöm szerint ez a kifejezés nagyon sértő és rasszista.De mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy eszem ágában sem volt senkit sértegetni vagy fajgyűlölködni.Ha mást is zavar, akkor azokat nagyon szépen megkérném, hogy helyettesítsék be az n betűs szót afro-ameriakéval-val. Köszönöm.) vetekedik, a lábam, valamint a karok és lábak közötti rész színárnyalata viszont, még hagy némi kivetnivalót (meg néhány színárnyalatnyi kívánvalót)maga után. Ha kézenállva járnék, talán a lábamra is eljutnának napsugarak. Talán.

És én kérek elnézést kedves olvasó ,hogy ilyen késő és majd retrospektív módon fogom felvonultatni az elmúlt pár hét eseményeit. Próbálok sok képpel majd kedveskedni neked meg beszámolni a kalandokról amik két kedves szereplőnket, Timeját(azaz engem) és Csabát (azaz NVCSt) érték. Kicsit más lesz a kicsengése és hangvétele a sztoriknak, mert ugye az indulatok lenyugodtak, az érzelmek alábbszálltak és az idő ugye mindent megszépít. De megpróbálok autentikus hangnemet megütni és autentikus módon prezentálni a történésket az akkor és ott átélt spirituáléval.
A befutása kedves ismerősömnek elégé kiszolgáltatott volt, ugyanis kína úgy döntött, hogy mobilkommunikációilag megsemmisíti Csabát. Mielőtt reggel még elindultam az interjúra a repülőtér weboldalán lecsekkoltam, hogy rendben leszált-e a gépe és vártam, hogy majd küld egy smst, ahogy abban előre megegyeztünk. De órák teltek el, és semmi hír nem jött róla. Aztán eljött az idő, amikor elindultam ahhoz a szállodához, ahol a reptéri kisbusz kellett, hogy elhozza őt. Hogy hátha ott lesz. Gondolkodtam, hogy mit is csinálok, ha nincs ott? Lesátrazok, összesírom magam...De mire megérkezdtem, lám, nini! Ki ült a kövön? Fekete bőrönd híjján nem lehetett Bőrönd Ödön, de ott volt egy Csabesz! Aki kicsit elbújva, hogy nehogy már azonnal észrevehető helyen várjon is engem. Volt nagy örömködés, ölelkezés és a kérdés, hogy honnan tudtad, hogy itt vagyok? Hát mondjuk nem tudom, hogy találom meg ebben a piciny szitiben teflon nélkül, ha valami gond akadt volna.

Úgyhogy itt volt Csabesz, hozott minden földi jót a kontinensről és a szigetországból. Ebédelni falura mentünk, Csingó főzött, a pálinka és a pipa álta rögtön megtalálták a közös nyelvet Csabával. Lebandáztak. Este Idutang, hallgattunk egy kis mongol népzenét majd záróra.
Másnap metróra ültünk és elvonatoztunk Dafenbe, ami Shenzhen külvárosi része még. Dafen arról híres, hogy festenek ott. Sokan festenek. Szinte mindenki. És szinte mindent. Festmények kavalkádja amerre csak nézel, modern, klasszikus, barokk vagy avantgard, Obama vagy Mona Lisa, bármi. Ami meg nincs, az is van, csak vigyél egy fotót vagy képet kedvenc festményedről és várásra megcsinálják. Este ösznépi evészet Baishizhouba, majd ismét záróra.

Csabesz Dafenben

Csabesz Dafenben

römbranti nők

römbranti nők

a festő ember

a festő ember

A zelvtársak

A zelvtársak

keretes szerkezet

keretes szerkezet

a vécékefe, a mop és  klasszikusok

a vécékefe, a mop és klasszikusok

ólvéjsz kokakóla

ólvéjsz kokakóla

a csillag

a csillag

a művészet a zuccán hever

a művészet a zuccán hever

a tökös brúsz lí és timeja

a tökös brúsz lí és timeja

csókra várva

csókra várva

az a szép ember

az a szép ember

önazonulás

önazonulás

vízóra

vízóra

lamerika

lamerika

interiőr

interiőr

enteriőr

enteriőr

egy régi udvarház utolsó gazdája

egy régi udvarház utolsó gazdája

spongyabob mellű nő

spongyabob mellű nő

hát akkor Isten éltesse Csabeszt

hát akkor Isten éltesse Csabeszt

Jahan tölt

Jahan tölt

Csingó és Tomi

Csingó és Tomi

Elérkezett a nemes nap, melyen Csaba csillaga felragyogott, legalább is születésnapilag. Reggeli után lesétáltunk a partra, korzóztunk egyet, Baishizhouba ebédeltünk, aztán izgatottan készültünk az esti szülinapi meglepetésre. Mondtam Csabesznak, hogy hozzon reprezentálós ruhát, mert olyan helyre megyünk. 430 méter magason koktélozgattunk, Shenzhen legmagasabb pontján, a St.Regis hotel 100. emeleti bárjába. Hát mit mondjak? Pazar volt. Nem beszélve arról, amikor a manager két alkalmazottal karöltve megjelent egy tortával, gyertyával a tetején a hepi börzdéjt énekelve. Mert jobb helyeken így dukál, hogy ha a kedves vendégnek születésnapja van, akkor felköszöntik. És ez egy jobb helynek bizonyult. Istenkirály sajttorta volt. Ezúton is köszönöm a kedves odafigyelést St Regis F&B részlegének.

csabesz a zongoránál

csabesz a zongoránál

Párizs állandó jelenléte Shenzhenben

Párizs állandó jelenléte Shenzhenben

a mesterséges öböl

a mesterséges öböl

ösznépi borbélykodás Baishizhouban

ösznépi borbélykodás Baishizhouban

ebédelünk

ebédelünk

a fergeteges sajttorta

a fergeteges sajttorta

a 430 métert jelölő tábla

a 430 métert jelölő tábla

csabesz szeletel

csabesz szeletel

Lemértük, 96 emeletet a lift 55 másodperc alatt tesz meg. És abszolút nem kellemetlen érzés, gyors és effektív. Szerintem rakéta technológia. Aztán a 96-on át kell szállni egy másik liftbe, ami az utolsó 4 emelet között közlekedik. Visszafelé elég sokat bolyongtunk, mert nem találtuk meg a csatlakozó liftet, de aztán csak sikerült lekecmeregni a földre. A hangulat és estifény megvilágítás miatt jó képeket nem sikerült készíteni, de esetleg guglizzatok rá és nézzetek szíjjel a helyen. Amúgy érdekes módon azt hinné az ember, hogy olyan magasról majd Shenzhen összes fénye elédtárul, de nem. Mert olyan magason vagy, hogy a kivilágitott épületek fényei eltörpülnek.
Aztán másnap nekiindultunk a nagy kínai vidéknek, de erről akkor majd a másik bejegyzésben.
Hát így.

Posted by timigaraj 19:23 Archived in China Comments (0)

(Entries 1 - 3 of 3) Page [1]