A Travellerspoint blog

Hát elindultunk

sunny 16 °C

Korral edződik az ember azt kell, hogy mondjam. Eléggé paráztam az elválástól, de aztán valahogy nem sikerült sokkal szörnyűbbé, mintha csak a kontinensen belülre lokalizálódtam volna át. És még a reptéren se volt igazán meg az izgatottság. Fura.
Ma a macskával alszom, illetve vele osztozom a nappalin s elég elrettentően bámulja azt, hogy itt gépelek. Nem is tudom, hogy féljek-e vagy sem. Akik ismernek tudják a kisállatokhoz való viszonyulásomat, nem bánom én őket tisztes távolságból, csak ne másszanak rám. Természetesen Mimi az első perctől havernek kezelt, a nem túl olcsó táskáimon fente a körmeit és az ölembe pihengélt. Biztos érezte rajtam a felé irányuló szeretetet. Hát a mai együtt alvás komoly hatással lesz a további kapcsolatunkra. Reggelre elválik.

Őnaccsága, Miss Mimi

Őnaccsága, Miss Mimi

az egyáltalán nem kényelmes repülő

az egyáltalán nem kényelmes repülő

Már a reptér felé haladva álmodoztam egy gintonicról, hogy azzal fogom indítani a csajnába vezető utamat. Gondoltam én persze, hogy mocskos(angol)gazdagok módjára benyomok egyet aperitifnek és aztán nekilátok a fenséges pánkínai ebédemhez. Hát nemkaptam gintonict, vörösbort is nehezen, de kitartottam a véksőkig. A kaját meg inkább nem is részletezem.
Érdekes módon szinte egész úton olyan magasságban repültünk, hogy látni lehetett mindenféléket. Próbáltam a kis monitoron mutatott utirányból és a kint elémtáruló látványból megfejteni, hogy kábé hol vagyunk. Mindenáron Krasznahorka várát akartam megtalálni, de valahogy nem sikerült.Pedig nagyon koncentráltam és zúmoltam rá. Viszont volt zord Kárpátonak fenyvesekkel vadregényes tája meg sok hó.

zordon Kárpátoknak vadregényes tája

zordon Kárpátoknak vadregényes tája

nyuszialakú tó és hol van Wally?

nyuszialakú tó és hol van Wally?

Volt még aztán zokni is, hamár a gintonic nem tartozott a standard szerviszhez, kaptunk 1pár supercsajna minőségű zoknit, és 9 órás kínlódást. Nyizsní Novgorodnál (2,5 óra repülés után)a flotta úgy döntött, hogy most akkor este van, leoltották a villanyt, lehúzták az ablakokat és parancsra úgy kellett viselkedni, hogy este van. A kiszolgáló személyzet is így tett, lefeküdtek, egy maradt szolgálatba és ha valakinek valami kínja akadt, annak hátra kellett menni e a konyharészbe és kiszolgálnia magát.
Aztán 6 óra szenvedés és különböző poziciók sikertelen felhasználása után, Ulam Bátor környéken arra játszodtunk, hogy reggel van, amikor is egy elfogadható pózt sikerült összehoznom. De akkor már kezdődött újra az etetés és az élet természetes ciklusa. Megreggeliztünk.
Hát a pekingi repülőtér se lopta be magát a szívembe és csak edzett utazóknak ajánlom: nem olyan egyszerű az eligazodás és a kedves kici kínai emberkék tudni nagyon keveset angol. Kicsit edződtem, ugyanis annak ellenére, hogy 1 azon légitársasággal utaztam, csomagomat visszakaptam Pekingben azért, hogy 2 méteren belül 2x tegyem be és vegyem ki a csekélyke 30 kgt az átvilágitó gépbe majd hogy újból beadjam a check inbe. Imádom ennek az országnak a nemes egyszerűségét.

a kellemesebb repülő

a kellemesebb repülő

A következő útszakasz viszont legalább kellemesebb volt, habár itt már csak egy sört ittam volna meg, de be kellett érnem zöld teával. Nagy büszkeséggel viseltem viszont az előző járaton kapott, a gép interiőrjével megegyezző színű die zokkenemet 
Hát így.

Posted by timigaraj 03:33 Archived in China

Email this entryFacebookStumbleUpon

Table of contents

Be the first to comment on this entry.

This blog requires you to be a logged in member of Travellerspoint to place comments.

Enter your Travellerspoint login details below

( What's this? )

If you aren't a member of Travellerspoint yet, you can join for free.

Join Travellerspoint