A Travellerspoint blog

és végre felvirradt a nap, amikor is lőn blog bejegyzés

I. rész

sunny 30 °C

Mondjuk mikor is romoljon el a bojler, ha nem 40 fok árnyékban. Éppen ezért, ha az élet pozitív szemléletében hiszünk, és aszerint élünk, akkor panaszra semmi okunk. Elvégre nem olyan szörnyen kellemetlen a hideg zuhany napjában többször is. Kivéve a hajmosást, ami némi sikítozással jár.
D-vitamin hiányom ezéven biztos nem lesz. A két karom színárnyalata már-már a niggerekével(egy kedves ismerősöm szerint ez a kifejezés nagyon sértő és rasszista.De mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy eszem ágában sem volt senkit sértegetni vagy fajgyűlölködni.Ha mást is zavar, akkor azokat nagyon szépen megkérném, hogy helyettesítsék be az n betűs szót afro-ameriakéval-val. Köszönöm.) vetekedik, a lábam, valamint a karok és lábak közötti rész színárnyalata viszont, még hagy némi kivetnivalót (meg néhány színárnyalatnyi kívánvalót)maga után. Ha kézenállva járnék, talán a lábamra is eljutnának napsugarak. Talán.

És én kérek elnézést kedves olvasó ,hogy ilyen késő és majd retrospektív módon fogom felvonultatni az elmúlt pár hét eseményeit. Próbálok sok képpel majd kedveskedni neked meg beszámolni a kalandokról amik két kedves szereplőnket, Timeját(azaz engem) és Csabát (azaz NVCSt) érték. Kicsit más lesz a kicsengése és hangvétele a sztoriknak, mert ugye az indulatok lenyugodtak, az érzelmek alábbszálltak és az idő ugye mindent megszépít. De megpróbálok autentikus hangnemet megütni és autentikus módon prezentálni a történésket az akkor és ott átélt spirituáléval.
A befutása kedves ismerősömnek elégé kiszolgáltatott volt, ugyanis kína úgy döntött, hogy mobilkommunikációilag megsemmisíti Csabát. Mielőtt reggel még elindultam az interjúra a repülőtér weboldalán lecsekkoltam, hogy rendben leszált-e a gépe és vártam, hogy majd küld egy smst, ahogy abban előre megegyeztünk. De órák teltek el, és semmi hír nem jött róla. Aztán eljött az idő, amikor elindultam ahhoz a szállodához, ahol a reptéri kisbusz kellett, hogy elhozza őt. Hogy hátha ott lesz. Gondolkodtam, hogy mit is csinálok, ha nincs ott? Lesátrazok, összesírom magam...De mire megérkezdtem, lám, nini! Ki ült a kövön? Fekete bőrönd híjján nem lehetett Bőrönd Ödön, de ott volt egy Csabesz! Aki kicsit elbújva, hogy nehogy már azonnal észrevehető helyen várjon is engem. Volt nagy örömködés, ölelkezés és a kérdés, hogy honnan tudtad, hogy itt vagyok? Hát mondjuk nem tudom, hogy találom meg ebben a piciny szitiben teflon nélkül, ha valami gond akadt volna.

Úgyhogy itt volt Csabesz, hozott minden földi jót a kontinensről és a szigetországból. Ebédelni falura mentünk, Csingó főzött, a pálinka és a pipa álta rögtön megtalálták a közös nyelvet Csabával. Lebandáztak. Este Idutang, hallgattunk egy kis mongol népzenét majd záróra.
Másnap metróra ültünk és elvonatoztunk Dafenbe, ami Shenzhen külvárosi része még. Dafen arról híres, hogy festenek ott. Sokan festenek. Szinte mindenki. És szinte mindent. Festmények kavalkádja amerre csak nézel, modern, klasszikus, barokk vagy avantgard, Obama vagy Mona Lisa, bármi. Ami meg nincs, az is van, csak vigyél egy fotót vagy képet kedvenc festményedről és várásra megcsinálják. Este ösznépi evészet Baishizhouba, majd ismét záróra.

Csabesz Dafenben

Csabesz Dafenben

römbranti nők

römbranti nők

a festő ember

a festő ember

A zelvtársak

A zelvtársak

keretes szerkezet

keretes szerkezet

a vécékefe, a mop és  klasszikusok

a vécékefe, a mop és klasszikusok

ólvéjsz kokakóla

ólvéjsz kokakóla

a csillag

a csillag

a művészet a zuccán hever

a művészet a zuccán hever

a tökös brúsz lí és timeja

a tökös brúsz lí és timeja

csókra várva

csókra várva

az a szép ember

az a szép ember

önazonulás

önazonulás

vízóra

vízóra

lamerika

lamerika

interiőr

interiőr

enteriőr

enteriőr

egy régi udvarház utolsó gazdája

egy régi udvarház utolsó gazdája

spongyabob mellű nő

spongyabob mellű nő

hát akkor Isten éltesse Csabeszt

hát akkor Isten éltesse Csabeszt

Jahan tölt

Jahan tölt

Csingó és Tomi

Csingó és Tomi

Elérkezett a nemes nap, melyen Csaba csillaga felragyogott, legalább is születésnapilag. Reggeli után lesétáltunk a partra, korzóztunk egyet, Baishizhouba ebédeltünk, aztán izgatottan készültünk az esti szülinapi meglepetésre. Mondtam Csabesznak, hogy hozzon reprezentálós ruhát, mert olyan helyre megyünk. 430 méter magason koktélozgattunk, Shenzhen legmagasabb pontján, a St.Regis hotel 100. emeleti bárjába. Hát mit mondjak? Pazar volt. Nem beszélve arról, amikor a manager két alkalmazottal karöltve megjelent egy tortával, gyertyával a tetején a hepi börzdéjt énekelve. Mert jobb helyeken így dukál, hogy ha a kedves vendégnek születésnapja van, akkor felköszöntik. És ez egy jobb helynek bizonyult. Istenkirály sajttorta volt. Ezúton is köszönöm a kedves odafigyelést St Regis F&B részlegének.

csabesz a zongoránál

csabesz a zongoránál

Párizs állandó jelenléte Shenzhenben

Párizs állandó jelenléte Shenzhenben

a mesterséges öböl

a mesterséges öböl

ösznépi borbélykodás Baishizhouban

ösznépi borbélykodás Baishizhouban

ebédelünk

ebédelünk

a fergeteges sajttorta

a fergeteges sajttorta

a 430 métert jelölő tábla

a 430 métert jelölő tábla

csabesz szeletel

csabesz szeletel

Lemértük, 96 emeletet a lift 55 másodperc alatt tesz meg. És abszolút nem kellemetlen érzés, gyors és effektív. Szerintem rakéta technológia. Aztán a 96-on át kell szállni egy másik liftbe, ami az utolsó 4 emelet között közlekedik. Visszafelé elég sokat bolyongtunk, mert nem találtuk meg a csatlakozó liftet, de aztán csak sikerült lekecmeregni a földre. A hangulat és estifény megvilágítás miatt jó képeket nem sikerült készíteni, de esetleg guglizzatok rá és nézzetek szíjjel a helyen. Amúgy érdekes módon azt hinné az ember, hogy olyan magasról majd Shenzhen összes fénye elédtárul, de nem. Mert olyan magason vagy, hogy a kivilágitott épületek fényei eltörpülnek.
Aztán másnap nekiindultunk a nagy kínai vidéknek, de erről akkor majd a másik bejegyzésben.
Hát így.

Posted by timigaraj 19:23 Archived in China Comments (0)

csak úgy, semmi extra

semi-overcast 28 °C

Minap egy duriannal utaztam a buszon. Nem volt kellemes, hogy őszinte legyek. Be kellene tiltani a tömegközlekedési eszközökön való szállítását, mint ahogy be van tiltva bizonyos szállodákban is Malájzia szerte. Habár, ezeket nem zavarja a szag. Még nem írtam a tofujukról. Itt nem úgy van ám, mint otthon, hogy bemegy az ember a boltba és választhat a füstölt és a natúr, íztelen, szagtalan formájából. Itt igazi „kultúrája” van – elvégre ezt a sok kici éhes szájat valami ócóval meg kell tömni, naponta többször is. Tehát itt minden formában és színben pompáznak utcai árusoknál vagy üzletbe: golyók, csíkok, lapok, tekervények, tömbök kavalkádja áll a kedves vásárló rendelkezésére. Úgy van ez, mint Gombóc Artúr esetében a csokival. Nem lepődnék meg, ha töltött és mogyorós formában is előfordulna. De ez nem is baj, egyék a szóját. Egészségükre. Na de idézd fel életed legborzasztóbb szag élményét, és duplázd meg. Akkor már súrolni fogod azt a szaganyag felhőt, ami ezeket az árusokat körülveszi. Ez valami rettenetet! Arra a konszenzusra jutottunk múltkor Maddolnával, hogy a már elnézést az explicit trágárságomért- a szarszag kellemesebb ehhez képest. Viszont jót tesz a tüdő vitális kapacitásának növelésében, mert ha meglátok egy tofu árust, veszek egy nagy levegőt és addig tartom bent, míg aztán már majd meg fulladok. És ha szerencsém van, akkor elkerülöm a szag konfrontációt, ha pedig nincs, akkor meg jól megszívom.(a szagot is)

talán a megrágott háromlevelű is szerencsét hoz

talán a megrágott háromlevelű is szerencsét hoz

Hát két héttel ezelőtt buszra szálltunk Maddolnával és csináltunk egy beachelős-lányos napot. Majd három óránkba telt, míg két busz és egy taxi kombó igénybevételével lejutottunk a tengerhez. A napot csak éreztük, hogy van illetve sejtettük, hogy a felhők mögött lapul, de végül is nem égtünk le rák módjára. És hogy milyen is egy kínai tengerpart? Lassan megtanulom, hogy ne várjon túl sokat az ember semmitől, ami kínai. A víz tiszta volt, habár hideg. A homok is aránylag tiszta volt. És persze a jó idő bizonyára nyomott volna a hely esztétikai értékén, de ennek hiányában csak annyit mondhatok el, hogy kipipálva. Az egész parton semmi árnyékot adó eszköz nincs jelen. Egynéhány Mícs Bjukenen jellegű emberke ül napernyő alatt, dehogy minek? Merthogy ezek nem nagyon fürödnek. Legfőbbképpen fényképezkednek, homokba ássák magukat, külföldieket bámulnak vagy ruhástól mennek mondjuk térdig be a vízbe. Egy kínai nőt se láttunk bikiniben. Viszont láttam harisnyában és ruhában fürdő nőt. A bikinipiac nehéz helyzetben lehet itt kínában és érthetetlen módon azért árulnak bikiniket.

a beach és a misztikum övezte sziget

a beach és a misztikum övezte sziget

csajníz kopakabána

csajníz kopakabána

az ifjú pár, akik vízbe akarják folytani magukat egy fénykép erejéig

az ifjú pár, akik vízbe akarják folytani magukat egy fénykép erejéig

az infatilis napfürdőző

az infatilis napfürdőző

langaléta tímeja szökken erre...

langaléta tímeja szökken erre...

... szökken arra

... szökken arra

kaktusz halom, biztos mehikóból fújta ide a szél a magokat

kaktusz halom, biztos mehikóból fújta ide a szél a magokat

Ja, hogy el ne felejtsem közölni: jelentem beköltöztem új lakásomba. Már egy hete. Mimikét azért néha napján meglátogatom, ha már én lettem a tiszteletbeli és egyben kinevezett keresztanyja.
Ez egy nyugodtabb környék, nem úgy mint Baishizhou,zöldebb és szellősebb. És szégyen rám, hogy a tengert csak ma vettem észre az erkélyről teregetés közben. Mondjuk ez is mutatja, hogy annyira azért nem tengerre néző szobával, szobával egy lakás, de azért, hogy ez így elkerülte a figyelmemet, nem vall rám. Ejnye-bejnye Tímea! Azt tudtam, hogy itt a tenger 10 perc sétara és a hétvégén le is mentem megnézni Shenzhen fehérhomokos mesterséges öblét. És miközben jöttem hazafelé és bolyongtam a környéken, felfedezés céljából, jutottam el arra a felismerésre, hogy milyen furcsa fordulatokat hoz az élet. Első napomon itt Shenzhenbe lementünk este a tengerpartra, persze sokat nemláttam a dolgokból, mert sötét volt, de ahogy jöttünk hazafelé és lakóházak között bolyongtunk azt mondtam akkor, hogy én itt akarok lakni. Imádok este belesni lakásokba, ahol már égnek a lámpák és esetleg nincs behúzva a függöny. Valahogy a lakásokból kiáradó fények megnyugtatólag hatnak rám. (olyan este van, este van ki-ki nyugalomban fíling)
És igen, jól sejted, teljesült a kívánságom. Itt lakom.

a buja dzsungel medencéket rejt

a buja dzsungel medencéket rejt

én megmondtam! és számszerint hármat

én megmondtam! és számszerint hármat

hahó a tenger!

hahó a tenger!

Már csak 18 óra és befut NVCS. A következőkben majd megtudhatjátok hogyan alakult a két barát kalandozása csajnában. Lesz-e ugyan cselszövés, kardforgatás vagy románc? Két hősünk világvonalai vajon milyen fordulatot vesznek? Mi történik velük Hong Kongban? Eljutnak-e Macauba vagy fog-e zuhogni az eső végig, miközben vidéken vannak és térdig tapicskolnak majd a rizsteraszokon. Mindezt megtudhatjátok, ha velünk tartotok a csajnakóling következő bejegyzésében, ahol egy exklúzív interjút is olvashattok majd Csabával.
Hát így.

Posted by timigaraj 00:35 Archived in China Comments (0)

Húsvét falun

sunny 29 °C

Már két hete nem ültem wc-n. Nyugati tipusún. Végül is nem panaszkodom. Az ázsiai wct is meg lehet szokni. Sőt meg kell szokni a túlélés érdekében. (Ezt csak azért gondoltam közölni veletek, merthogy napi szinten eszembejutnak dolgok, hogy mit is kéne írni a blogba. Megyek az utcán és közben pörög az agyam és megy a szöveg feliratként a látottak alá. Kár, hogy nincs egy kis méretű kütyürém, amivel rögzíteni tudném azonnal ezeket a sorokat. De legfőképp azon gondolkodom, hogy mivel is kéne kezdeni. Mert ugye a felütés nagyon fontos, kedves olvasó. Benyó biztos nagyon büszke lenne rám, hogy ilyen aktív szerepet tölt be a felütés a mindennapjaimban. Sőt, a minap az is megfogalmazodott bennem, hogy ha tehetném, most elővenném a benyós jegyzeteimet és újraolvasnám őket. Az újraolvasás is nagyon fontos elvégre. Már legalább 2 jó pontot szereztem nála. És ha tudná, hogy meddig gondolkodtam múltkor az empirikus olvasó-irón...Hiába, legalább ennyit adott Nyitra :)

Kellemes húsvéti ünnepeket így utólag is.

Kellemes húsvéti ünnepeket így utólag is.

Hm.

Hm.

nappali miliő

nappali miliő

konyhai miliő

konyhai miliő

Az utolsó bejegyzésem óta, nem találkoztam a poharas fiúval. Próbálkoztam hamarabb és később menni, de nem. Már komolyan kezdtem aggódni, hogy ugyan mi történhetett a férfijúval – olvasta a blogomat és felháborodott, hogy milyen kis periodikusan ismétlődő mellékszerepet kapott a filmemben – mikor is tegnap megjelent. De látványa nem szolgált megnyugtatásul, mert szemei nagyon beesettek és karikások voltak , de ami még nyugtalanítóbb, hogy nem volt pohár a kezében.

hálószoba miliő

hálószoba miliő

a masina a polcon meg kis tökös José

a masina a polcon meg kis tökös José

hálószoba miliő, avagy a varrónő in eksön

hálószoba miliő, avagy a varrónő in eksön

végtermékek

végtermékek

Mimike köszöni jól van, sikeres ivartalanító műtéten esett át egy hete, de mamár csak a seb és a fején díszelgő műanyag ellenző tanúskodik arról, hogy a műtőben járt. Mára már teljes vitalitását és hangszinét visszakapta. Hogy őszinte legyek, élveztem a lábadozási ciklusát, csend volt és nyugalom. Na de sebaj, ez az élet rendje és a macskák dolga, hogy nyíjanak, fenjék a karmaikat a Samsonite bőröndömön, segítkezzenek palacsinta készítéskor és mosogatáskor, bemásszanak az ágyadba és hogy éjszaka az almával (az alom szó van itt kiragozva, nem az alma, mint olyan) játszon, ami fincsi csörgő hangot ad ki a műanyag lavórban. Mimmancsot szeressük azért. Tisztes távolságból. De már csak 2 nap és átveheti teljes hatalmát a nappalin.

állatok és a szobám a háttérben(igen, a bőrönd az)

állatok és a szobám a háttérben(igen, a bőrönd az)

a szent család

a szent család

muskátlis kilátás

muskátlis kilátás

a rácson túl

a rácson túl

konyhai miliő

konyhai miliő

Jelentem, a palacsint elkészült és habár gyanítom, hogy nem búzalisztből készült ehető állapotba került az asztalra. Lekvárral és cukros-citromos verzióban. Csingónak sajnos már nem jutott. Nekünk annál inkább, habár 1000fok melegben a sütő mellett, az összes ásványt kiizzadtam magamból. De megérte.
Jelentem a káposzta is elkészült, nagyon fínom keleti jellegű lett és a füstölt szalonna csak emelte a gasztronómiai élvezetet közelítve a hazaihoz. Valójában ha nem pálcikával esszük, akkor teljes a hazai fíling.

a betöltött kaposzták

a betöltött kaposzták

eksön:a betöltés

eksön:a betöltés

in eksön:a töltés elkészítése

in eksön:a töltés elkészítése

Hát így.

Posted by timigaraj 01:49 Archived in China Comments (0)

Felvétel indul

25 °C

Micsoda éjszaka volt! Szinte semmit nem aludtam. Mimike hozta régi formáját én meg már alig vártam, hogy kelni kelljen reggel és hogy végetérjen ez a kínszenvedés. Nem egyszerű az élet a kisasszonnyal. Nem elég, hogy tüzel, amit teljesen átérzek és megértem, hogy kínlódik, de azért hajnali háromkor nem kellene a rizst a bögréből a járólapra szórni és élvezni a magasról lepattanó rizsszemek hangját.

Ma csak én is Mimi. Az anyjáék elmentek hétvégézni a tengerhez, én vagyok a hivatalosan kinevezett felügyelete, kíváncsi vagyok, hogy mit hoz ez az éjszaka. Remélem alvást. Nekem ugyanis hétnapos munkahetem van, mert jó magyar szokás szerint, itt is ledolgozzák előre a szabadnapokat. Jövőhét első három napja szabad, mert itt kínai mindenszentek vannak. Sírseprő ünnepek szó szerint fordítva, amikor is az emberek hazamennek a szülőhelyükre és a halottaik sírját rendbeteszik és visznek rá virágot. Ezek nemtudják, hogy azt nem ilyenkor kell :)

egy kis sencseni tengerpart

egy kis sencseni tengerpart

gőzölgő leves

gőzölgő leves

a gőzölgő leves, ilyen nagy hordókban fő

a gőzölgő leves, ilyen nagy hordókban fő

Faeper szezon van most errefelé. Mondjuk engem nem nagyon villanyoz fel, viszont amint tapasztaltam, elmúlt a rambután szezon, amit nagyon sajnálok, hogy nem élvezhettem ki intenzívebben. Na de csak majd lesz valahogy rambután nélkül is.
Palacsintát készülök sütni, pedig ez vagy Gyuló vagy Csaba feladata volt mindig is, most rám jutott a sor és palacsint kell készítenem. Úgyhogy már csak az akaraterőmet kellene összeszedni és összeállítani a tésztát, hogy legyen ideje pihennie délutánig. Nagy projektek vannak előkészülőben itt falun: uborkarakás, töltöttkáposzta most meg a palacsintkészítés. Jó lesz, jó lesz.

mosás, vágás, ámítás

mosás, vágás, ámítás

rendőr az érdekes alakú bottal, a kitudja miért

rendőr az érdekes alakú bottal, a kitudja miért

csúnya épületegyüttes Baishizhouban

csúnya épületegyüttes Baishizhouban

Sokszor úgy érzem magam itt Kínában, mintha egy filmben lennék. Nagyon sok a szürreális és az abszurd képkocka az életem filmjében. Vannak állandósult jelenetek például, amik periodikusan ismétlődnek. Reggel ha idejében indulok otthonról, a liftbe ugyanaz az anyuka lép be hozzám a kisfiával. Mindig kedvesen mosolyognak és köszönnek angolul. Ha kések egy kicsit, akkor egy kóreai mamihoz szállok be, aki egy kocsikulcsot szorongat és a földszinten átszáll a másik liftbe, merthogy a páros lift nem megy a mínusz egyre, ahol a parkoló van.
A metrófolyosón pedig megintcsak ugyanazok a gyerekek tömik a fejüket mindenféle kínai gányasággal, miközben iskolába igyekeznek.
Ha háromnegyed 12kor elindulok haza munkából, a felfelé közlekedő mozgólépcsőn egy nagyon vékony, kockásinget hordú, hosszúképű gyerek áll és szorongatja a take awayes poharát. Ha később indulok, akkor vagy az étterem előtt vagy az újságos előtt találkozunk. De a pohár mindig nála van. És nem néz senkire.Koncentrál.
Ha sikerül aztán kettőkor kiesnem otthonról a metrófolyosón találkozok egy feka párral. Majd este, ha 5.20kor vagyok a kertnél, ahová tanítani járok, akkor úgy érek fel a metróból, hogy ugyanaz a nagyapa sétál hazafelé kézenfogva unokájával. Órát se kellene hordanom.

kilátás a harmincnegyedikről: s lőn Baishizhou

kilátás a harmincnegyedikről: s lőn Baishizhou

családi összeröffenés étkezés céljából

családi összeröffenés étkezés céljából

ojrópa csajnában

ojrópa csajnában

További filmkockák: száguldani át a shenzheni éjszakán úgy, hogy a kocsiban a Tankcsapda szól, vagy sírni a metróban, miközben a Nők Lapjában a Máté Péterről szóló cikket olvasom, vagy éjszaka 11-kor, miközben zaklatott állapotban(felidegesített a török) lefelé tartok, hogy társául szegődjek Maddolnának Idutangba, a 20-on beszáll két nyugati tipusú fiatalember, akikből az egyiket igaz nem ismerem, de a másikra ráköszönök, hogy sziasztok. Aki miután beszáll szét sem néz, csak a hangra emeli fel a fejét, aztán a meglepődéstől nemgyőzi összeszedni a száját. Merthogy az egyik Miki (a tündértó titkát fedeztük fel annó közösen) a másik meg a munkatársa. Az irodájuk meg ugyan abban az épületben van, ahol már csak laktam, igaz. Így leírva annyira semmi extra, átélve viszont különlegesnek hatott. Most írnék valami okosat, amit aszem tógi szokott emlegetni volt, amikor két ember milye is metszi egymást? Életsíkja, vonala, pályája, már nem tudom. Az a meghökkentő ebben az egész dologban, hogy nagyon sok a metszéspont, amit nevezzünk véletlennek, az itteni életemben. Mi esély van arra egy 14 milliós városban, hogy a török egyszer beállít egy barátjával, aki megakarja nézni a lakást és mielőtt bemutat minket egymásnak, közöljük a törökkel, hogy mi ismerjük egymást. Egy nyelvsuliban tanítunk. Vagy amikor a Maddolna kollégája hoz két barátot kávéra, akikről az ajtónyítás után kiderül, hogy az ismeretlennek hitt barátok már nekem ismerőseim és gyakorlatilag közvetett kollégáim. Ebben a nagy kínában is kicsi a világ.
És már-már kicsit Innaritus a szállak összekapcsolódása, habár a képvilága meg néha egy teljes szín és stílus kavalkád, amit Kubrick, Almodovar meg Kusturica direktált össze.
Hát így.

Posted by timigaraj 01:41 Archived in China Comments (4)

Lapötit summázás

egyelőre képek nélkül. Elnézést, de majd pótolom.

sunny 23 °C

Venni egy üveg sört meg egy zöld teát az azért elég ciki, nem? Mondjuk, hogy őszinte legyek csak 1 sör kellett, dehát mit gondoltak volna ezek a makulátlan népek, ha odadzsesszelek a kasszához egy üveg sörrel. Mondjuk lehet, hogy két üveggel kellett volna vennem, mert akkor mindjárt úgy fest, hogy az uramnak viszem. Na de mindegy, így is csodabogárnak néznek, úgyhogy végül is mindegy is.

Pont két hónapja hagytam el a kontinenst és érkeztem ide, sencsenföldjére. Nem volt egy eseménytelen időszak az életemben, pláne ha az azt megelőző 5 hónap otthoni vegetálást tekintem, Almás-Pest tengelyen ingázva, csövezgetve egyik baráttól a másikig.
Hát mit is sikerült átélnem és elérnem, lássuk random módon a teljesség igénye nélkül, viszont a felé haladva:
1 hétig laktam falun, gyönyörűséges szimbiózisban Mimikével majd 8 hétig lakhattam a 28-on, Amanda (Lírovával) nevezetű hölgyeménnyel, aki remek betekintést nyújtott ennek az elveszett nemzedéknek a szokásköreibe és életvitelébe – egy társadalmi esettanulmányt is írhattam volna belőle.
7hete teljesállású ovónéni vagyok és próbálom a kici kínaiakat angol szóra bírni, változó tendenciával és sikerélménnyel, de megyeget. Kettőt már kinéztem magamnak és viszem haza őket, megspórolok 2x9 hónapot plusz 6 év nevelést, Lili a szerelmem, ő lesz a kislányom, két éves, Félix meg a szivemcsücske, ő meg majd a fiam lesz, ő már 4 éves. Ő egy kicsinyített buddhista szerzetes. Az én monkom.

Nőnap alkalmából sikerült egy több, mint 3héten túl gyógyuló monoklit szereznem a jobb szemem alá, (nem kell aggódni, már csak kicsi sárga és alig látszik ki a smink alól) egy 3 éves, Grace névre hallgató kislánytól, ami az arányokat tekintve elég jelentős teljesítmény egy kisgyerekhez képest. (az úgy volt, hogy hajoltam fölé, ő meg annyira izgatott volt és örvendezett, hogy ő került sorra, hogy ő meg felugrott és belefejelet az arccsontomba. Szerintem én jobban sírtam a fájdalomtól, mint ő az ilyedségtől.) Aztán ugyanezen a héten hétfőn, beteljesedett a félésem és a lucskos kőpadlón sikerült kiterülnöm és az összes 83,5 kilómmal a hátsó fertájomon landolni, majd kiterülni. Csak 3 napig jártam úgy, mint egy 60 éves néni, aki be van kakkantva, és rá egy hétre kezdett el igazán fájni a fenékcsontom, de ami nem öl meg, az megerősít, nem? Hát de.

Törzsvásárló lettem a sarki újgúr lepényárusoknál, nagyon bejövök nekik és állandóan beszélni akarnak, de hát én még nem beszélni cak igen kici kínai. Amúgy nemsokat fejlődtem kínai téren. Míg Maddolnáéknál laktam tanultam egy csomó mindent, de azótta szinte semmit. Tudom kínaiul azt, hogy köszönöm, szia, enni, inni, finom, nagyon jó, rossz, víz, étel, 1,2,3 meg hogy egyet, hármat, a kettőt nem győzöm megjegyezni, meg azt, hogy pihenni, dolgozni meg sör. A hamutárcát is tudtam, de már nagyon passzívállapotban heverészik a szókincsemben valamelyik agyféltekémen. A túléléshez talán majdnem elég is. De nagyon fontos szavakat tudok már mongolul is: cigi, macska és nagyon jó. A mongol nyelvtudásomon még gyúrni kell, de majd idővel felzárkóztatom a kínai után. A mai napig nemsikerült belekezdeni az intenzívebb kínai nyelvtanulásba, de ami késik...

Viszont Grécsitanárúrkodtam. Én! Az én helyesírásommal. Megálltam pár hete az újonnan dekorált és kinyitott bjuti szalon előtt és értésükre adtam, hogy a felirat az üzlet fölött bűn rossz. Kicsit összepuzzlézták a betüket és lett belőle egy érdekes zagyvaság. A beauty megment nekik betűzési probléma nélkül, pedig nem is olyan egyszerű szó, az and-del már problémok adódtak, az n megfordult és lett belőle valami u betű szerűség és kapott a biztonság kedvéért egy y-t a végére amit az azt követő body-ból csíptek le. A health szóból kispórolták az l-t, viszont a spa megment hibátlanul. Leírtam nekik egy cetlire a frankót, és hálásak voltak. Remélem emlékezni fognak rám, ha majd egy nap betérek megszépülni és kapok kedvezményeket majd. A héten learathattam a babérokat, megfogadták az intelmeimet és kijavítottak a feliratot. Bódogság.

Megtudtam, hogy a kóreai gyerekek élete nem csak játék és mese, sőt, talán ez a két összetevő hiányzik a mindennapjaikból. A kóreai gyerek az olyan, hogy a hét hat napján különórákra jár, naponta többre is, és szombaton csak azért nem jár zongorára, furulyára, angolra, matekra, kínaira vagy teniszre, mert kóreai iskolában van egész nap. Hihetetlen, amennyi pénzt és energiát beleölnek a csemeték fejtágításába. De mondjuk a kóreai gyerekek már 9évesen beszélnek angolul, nem úgy, mint kínai társaik.

Továbbá volt részem egy újabb mongol gasztronómiai élményben(erről bővebben majd legközelebb); megtudtam, hogy Sencsen lakosságanak mindössze 63 százaléka boldog; a Moncsicsinek hatalmas kultusza van még itt; a hatévesek sem képesek önállóan kört alkotni; a pikacsus papucsos férfiú a metróban olyannyira nem feltűnő jelenség, mint mondjuk a fehérpizsamás mamik a kertekben, de akár az utcán is; a férfiak szeretnek női táskákkal (kábelkával)illegni-billegni; a dekoltázst itt nem ismerik, vagyha valakinek van, akkor nemtudják, hogy elszégyeljék-e magukat vagy csorgassák a nyáluk (szerintem itt direkte rejtegetik a női melleket) viszont a miniszoknyák méreteivel próbálják ezt ellensúlyozni, ami már megbotránkoztató méreteket ölt. Szószerint éppen csak hogy ott van és takar, de inkább csak árnyékol az a darab textília.
Mi még?
Ja, két héttel ezelőtti tanulság, hogyha felmétsz egy 33 emeletes ház tetejére és onnan lövöd be a tengerhez vezető út távolságát, számolj azzal, hogy a madártáv minimum 25 percnyit csal. Pluszba, természetesen.

Most befejezem. Pedig nem merítettem ki a listát, csak már nagony szükségességét éreztem annak, hogy írjak. De most aludni kell.
Nagyon szépen köszönöm a regisztrált hozzászólók kontribúcióját. A jutalmakat majd személyesen átvehetik tőlem, ahogy azt igértem. Persze lehet még hozzászólni másoknak is, mert azok között meg kisorsolom majd a grátisz ajándékot :)

Holnapután költözök. Falun húsvétozok. Chingóval, Maddolnával és Mimivel. Majd referálok. Addig is
Hát így.

Posted by timigaraj 08:22 Archived in China Comments (2)

(Entries 6 - 10 of 22) « Page 1 [2] 3 4 5 »