A Travellerspoint blog

Hát elindultunk

sunny 16 °C

Korral edződik az ember azt kell, hogy mondjam. Eléggé paráztam az elválástól, de aztán valahogy nem sikerült sokkal szörnyűbbé, mintha csak a kontinensen belülre lokalizálódtam volna át. És még a reptéren se volt igazán meg az izgatottság. Fura.
Ma a macskával alszom, illetve vele osztozom a nappalin s elég elrettentően bámulja azt, hogy itt gépelek. Nem is tudom, hogy féljek-e vagy sem. Akik ismernek tudják a kisállatokhoz való viszonyulásomat, nem bánom én őket tisztes távolságból, csak ne másszanak rám. Természetesen Mimi az első perctől havernek kezelt, a nem túl olcsó táskáimon fente a körmeit és az ölembe pihengélt. Biztos érezte rajtam a felé irányuló szeretetet. Hát a mai együtt alvás komoly hatással lesz a további kapcsolatunkra. Reggelre elválik.

Őnaccsága, Miss Mimi

Őnaccsága, Miss Mimi

az egyáltalán nem kényelmes repülő

az egyáltalán nem kényelmes repülő

Már a reptér felé haladva álmodoztam egy gintonicról, hogy azzal fogom indítani a csajnába vezető utamat. Gondoltam én persze, hogy mocskos(angol)gazdagok módjára benyomok egyet aperitifnek és aztán nekilátok a fenséges pánkínai ebédemhez. Hát nemkaptam gintonict, vörösbort is nehezen, de kitartottam a véksőkig. A kaját meg inkább nem is részletezem.
Érdekes módon szinte egész úton olyan magasságban repültünk, hogy látni lehetett mindenféléket. Próbáltam a kis monitoron mutatott utirányból és a kint elémtáruló látványból megfejteni, hogy kábé hol vagyunk. Mindenáron Krasznahorka várát akartam megtalálni, de valahogy nem sikerült.Pedig nagyon koncentráltam és zúmoltam rá. Viszont volt zord Kárpátonak fenyvesekkel vadregényes tája meg sok hó.

zordon Kárpátoknak vadregényes tája

zordon Kárpátoknak vadregényes tája

nyuszialakú tó és hol van Wally?

nyuszialakú tó és hol van Wally?

Volt még aztán zokni is, hamár a gintonic nem tartozott a standard szerviszhez, kaptunk 1pár supercsajna minőségű zoknit, és 9 órás kínlódást. Nyizsní Novgorodnál (2,5 óra repülés után)a flotta úgy döntött, hogy most akkor este van, leoltották a villanyt, lehúzták az ablakokat és parancsra úgy kellett viselkedni, hogy este van. A kiszolgáló személyzet is így tett, lefeküdtek, egy maradt szolgálatba és ha valakinek valami kínja akadt, annak hátra kellett menni e a konyharészbe és kiszolgálnia magát.
Aztán 6 óra szenvedés és különböző poziciók sikertelen felhasználása után, Ulam Bátor környéken arra játszodtunk, hogy reggel van, amikor is egy elfogadható pózt sikerült összehoznom. De akkor már kezdődött újra az etetés és az élet természetes ciklusa. Megreggeliztünk.
Hát a pekingi repülőtér se lopta be magát a szívembe és csak edzett utazóknak ajánlom: nem olyan egyszerű az eligazodás és a kedves kici kínai emberkék tudni nagyon keveset angol. Kicsit edződtem, ugyanis annak ellenére, hogy 1 azon légitársasággal utaztam, csomagomat visszakaptam Pekingben azért, hogy 2 méteren belül 2x tegyem be és vegyem ki a csekélyke 30 kgt az átvilágitó gépbe majd hogy újból beadjam a check inbe. Imádom ennek az országnak a nemes egyszerűségét.

a kellemesebb repülő

a kellemesebb repülő

A következő útszakasz viszont legalább kellemesebb volt, habár itt már csak egy sört ittam volna meg, de be kellett érnem zöld teával. Nagy büszkeséggel viseltem viszont az előző járaton kapott, a gép interiőrjével megegyezző színű die zokkenemet 
Hát így.

Posted by timigaraj 03:33 Archived in China Comments (0)

hét nap indulásig

(amikor elkezdtem, már csak órák kérdése)

snow -7 °C

A Bahamákra kellett volna menni! Bezzeg az ő nagykövetségük a város közepén van és biztos egyszerűbb a vízumintézés is, mint a kínaiaknál. De legalább elmondhatom, hogy megjártam ungot-berket, mert ha már a magyar kínaiak eltanácsoltak, legalább szíjjel nízhettem kis fővárosunkban a vízumra várakozás alatti röpke 7+2óra alatt, a grátisz két óra az úgy történt,hogy 6 percen múlott és a kedves konzulátusi hölgyek ráérős munkamorálján -egyébként csókoltatom őket- hogy sikerült lekésnem a négyes gyorsot és csak a hatost értem el.
De semmi baj, 1 fokban és egész nap szakadó hóban kiváltképp izgalmas Pozsony. Mondjuk annak ellenére, hogy nem szereti az én Pozsonyt, kellemesen csalódtam benne. A Dunától az elnöki palotáig, vártól a racsianszké mytoig lefedtem az egész belvárost. Többször is. De kicsit szellem város volt, nem volt igazán lüktető élet benne. Lehet, hogy a hó rémítette meg az emberekt.
Tudom, hogy elég unalmas ez így, de a kaland csak holnaptól kezdődik. A hagyományokhoz híven viszont, illik az indulás előtt is írni egy tist.
A bőrönd majdnem full, már csak a kolbászt, a pálinkát és a tojalett cuccaimat kell betenni, na meg a hajszárítót és a hajvasalót ha befér. Persze annyira speckó számzáras lakatot gyártott a szemszonájt, hogy a képinstrukciók alapján nem tudtam belőni, így sajnos nem lesz használva.
Most meg még spórolok egy-két kilót, és nem cipelek angol könyveket és kiegészítő cuccosokat tanításhoz, hanem szépen, kevésbé legálisan, de annál kompaktabbul letöltöm őket.
Már fél 7, és még most se igazán izgulok. Fura, lehet, hogy elromoltam, vagy már annyit utaztam, hogy csömört kaptam és már teljesen immunis vagyok az efféle dolgokra. Végül is holnap 13.20ig még eljöhet a dolog.
Azt hiszem, hogy akkor most ezt be is fejezem, nemlátom sok értelmét ennek a szótekerésnek és fáradt vagyok most kimagaslót alkotni ingerszegény környezetbe. Holnap majd kapom az ingert, szuperdózisokban.
Hát akkor a következő bejelentkezésig tsüsztök és akkor induljon a rakenroll!
Még talán kihasználom a demokrácia nyújtotta szabadságot és szabadon csatolok a jútyubról egy kedves kis nótat, egy örök szerelmemtől. És mert sokáig azt hittem, hogy útravaló a dal címe :)

Hát így.

Posted by timigaraj 10:03 Archived in Slovakia Comments (1)

(Entries 21 - 22 of 22) « Page 1 2 3 4 [5]