A Travellerspoint blog

Vidék kettő

overcast 25 °C

...még mindig csak Vezíremnek, hogy teljes legyen a vidék-képe.

Harmadik napja izzadok és már megy az agyamra a sok teafőzés. Valaki küldhetne már egy kis egészséget vagy legalább is valakit, aki csinál teát nekem. Köszi.

Na akkor ott tartottunk a történetben, hogy intéztünk szerdára eljutást a rizsteraszokra. Este még kimentünk vacsorázni, de talán nem kellett volna, mert akkor legalább nem hagyjuk el Yangshuot rossz szájízzel. A világ legrosszabb kajáját fogtuk ki. Minden egyízű volt, egyízűen borzasztó és ehetetlen. És nem elég, hogy a mi kajánkat szolgálták fel legutóljára még (l)ehetetlenre is sikerítették. Megittuk legalább a sörünket és próbáltunk megfeledkezni a borzalmas élményről. Másnapra szerkesztettünk némi elemózsiát- sósat, édeset meg egy kis gyümölcsöt, hogy túléljünk kitudja meddig, amikor is kajához jutunk majd.
Reggel fél nyolckor már indult is a busz és 10 körül értünk az első faluba, ahol a hosszúhajú nők éltek. Befizettünk a sóra, aztán megnéztük őket, ahogy énekelnek és hogy miként élik mindennapi életüket egy férjhezmenéses ceremóniával együtt. Egy lengyel tesvírt is felhívtak a színpadra,ő lett az egyik férjjelölt. A só közben kaptunk mindenféle borzadványokat, beazonosítatlan keserű folyadékot, amiben puffasztott rizsszemek úszkáltak, meg valami hamuba hempergetett nyers tésztadarabot, amit már tényleg nem tudtam bevállalni. A kínai ételbe vetett hitem valahol ezen a ponton végleg szertefoszlott. A nénik szépen énekeltek, bemutatták, hogy szőnek, aratnak, meg hogy tekerik fel a hosszú hajukat kontyba és hogy mi különbség van a gyerekes és a hajadon nők hajviseletében. Aztán öntöttek a végén valami páleszt is, de még Csabesz is kihagyta! És az már jelent valamit. Kifelé a falu kultúrházából, ahol a só is volt, a nők megcsipdosták a fenekünket, mert náluk ez fejezi ki a szeretetet. Azt már el is felejtettem, hogy a férfiak mit is csinálnak, de majd megkonzultálom Csabesszal, hátha ő emlékszik rá. Ezek a népek amúgy a Yao etnikum és rekordtartóak a hajukkal. Állítólag egyszer vágják le a hajukat, mielőtt férjhez mennek, de azt a köteget is felhasználjak a kontyuk elkészítéséhez. Néztem a hajukat ezeknek a nőknek nagyon közelről és szerintem Panten Pro V-t használnak, mert ilyen fényes, sötét, egészséges hajat még csak samponreklámban láttam. És minden korkategóriában. Gyönyörű hajuk van! Mondjuk nem lennék a helyükben, amikor télviz idején a kétméteres hajukat a folyóban mossák. De lehet, hogy éppen ez teszi ilyen széppé és egészségessé. Na, miután végeztünk a nőkkel, beszálltunk a buszba és mentünk tovább a teraszokhoz.

a lengőhíd, ami a faluba vezetett

a lengőhíd, ami a faluba vezetett

szintén a lengőhídon, amit abszolúte nem csipek

szintén a lengőhídon, amit abszolúte nem csipek

a falu

a falu

a keserű valami puffasztott rizzsel

a keserű valami puffasztott rizzsel

férfiak az eresz alatt

férfiak az eresz alatt

nézzétek a haját

nézzétek a haját

a hajak

a hajak

a nők

a nők

fenékcsípkedés

fenékcsípkedés

ház

ház

a falu

a falu

Az út nem javasolt gyenge idegzetűeknek. Keskeny, egysávnak megfelelő szerpentin kanyarog 17 kilométeren keresztül, sokszor 180 fokos kanyarokat leirva. És természetesen nem lassítunk a lélegzetelállító kanyarok előtt, mert kell a sung, amivel tovább megyünk, csak dudálunk és reménykedünk, hogy nem jön semmi lefelé. Tudnak élni!
Szóval mentünk tovább a teraszokhoz. A busz kitett a parkolóban és nekiiramodtunk a hegynek. A bejáratnál kipárnázott ülőakalmatosságok sorakoztak, amik két rúdra voltak erősítve, hogy aki nem bírja az emelkedőket, az leülhet és két marcóna felkapja őt és felviszi a kilátóponthoz. A császár új ruhája jutott eszembe ezekről, valahogy ilyen kép maradt meg bennem a meséről, hogy a csupasz császárt ilyennel furikázzák. Mielőtt kimásztunk volna a legmagasabb pontjára a hegynek megebédeltünk. Nem vártam csodát, de azért reménykedtem a helyi specialitásban. Bambuszba töltenek dolgokat – rizst, húst, miegymást és ezeket a zárt bambusz csöveket tűzben megsütik. Illetve a dolog a saját maga nedveiben gőzölög. Rendeltünk is egy rizst meg csirkét. Hát mit mondjak, úgy emlékeztem, hogy a Discoveryn nagy jóízűen ették ezt a bambusz cuccost, de nekem már a látványa se jött be igazából. Végül is megkóstoltam, sőt Csaba meg is ette. Aztán megmásztuk a hegyet és lenéztünk a nagy teraszokra. Kb 900 méter magason voltunk. Az idő nem volt valami kegyes hozzánk, mert be volt borulva és ködös volt az egész, de azért jó volt a hegy tetejéről szíjjelnízni. (ha teljesen őszinte akarok lenni – de biztos, hogy akarjátok? akkor semmi extra nem volt, szép volt, de ennyi. Sajnos vagy nem sajnos, de az eddigi Balin látot rizsföldeket csak nehezen tudná bármi is felül múlni) Majd lebatyogtunk a hegyről, minket kettőnket átranszportáltak egy másik kisbuszba, ami levitt minket a kanyargós 17 kilométeren egy kereszteződéshez, ahol is vártuk a helyi kisbuszt, hogy elvigyen egy másik faluhoz.

a transzportáló egységek

a transzportáló egységek

egy másik falu, Pign an

egy másik falu, Pign an

egy konyha útközben

egy konyha útközben

a bambuszos étek

a bambuszos étek

a bambuszos étek 2.

a bambuszos étek 2.

a barshroom biztos nagyon érdekes dolog

a barshroom biztos nagyon érdekes dolog

szabad fordításban annyit tesz: Tiszetelet a földműveseknek, a munka táplálja a termést (meg nemesít is, mint tudjuk)

szabad fordításban annyit tesz: Tiszetelet a földműveseknek, a munka táplálja a termést (meg nemesít is, mint tudjuk)

nénike árul

nénike árul

ázsiai módon pózolva

ázsiai módon pózolva

teraszok

teraszok

rizsek

rizsek

és teraszok

és teraszok

Félóra várakozás után meg is jött a busz, mondtuk a néninek, hogy ne tépje le a jegyünket, mert nekünk azt mondták, hogy ne engedjük letépni, hogy még másnap is utazhassunk vele, de a néni azért is letépte. Majd kirakott a busz Dazhai falu bejáratánal és elindultunk megkeresni a szállásunkat, ami még héthatáron túl volt, kb. 40 perc túrányira. Nagyon egzotikus ezeken a falukon áthaladni, és a házak között egyre inkább feljebb kerülni a hegyen, rizsteraszok mellett, folyók felett, völgybe le, domra fel aztán nagynehezen ráakadtunk a hosztelre. Nagyon kellemes volt a recepciója, de annál nagyobb meglepetés volt a szoba. Ami nem volt rossz, csak gondolati szinten osszekevertem egy masik hellyel és aszittem, hogy full öszkomfortos lesz a fürdőszoba, de back to the basics, welcome to Asia! Elvégre igy igazi a vidék nem, há de. Akartunk enni, de közölték, hogy ők nem főznek. Így elmentünk a legközelebbi házhoz, ahol külföldi arcok ültek és várták a kajájukat. Franciák voltak, paroláztunk egy kicsit, megettük a kaját, ami az elmúlt pár nap egyik legjobbja volt. Volt még aznapra tervezve kis túra a környéken, de mivel későn érkeztünk, útközben besötétedett.
Nagyon érdekesen építkeznek ezekre a meredek lankákra. Hatalmas fa monstrumokat húznak fel a hegy oldalára, mintegy egymás felé magasodva. A házak között csak kis ösvény kanyarog, jobb esetben ki van kövezve, és nénik hordják a hátukra erősített kosárba a cuccokat faluról-falura.
A falu eléggé izolált, turisták által nem elözönlött, ezáltal ki sincs nagyon építve erre a célra. Néhány vendégház és szállóhely van ott és a helyiek. No meg jó levegő, rizsföldek és csend.

egy újabb falu, Dazhai

egy újabb falu, Dazhai

add a kezed húzlak

add a kezed húzlak

helyi erő a hosztel előtt

helyi erő a hosztel előtt

vacsora a teraszon

vacsora a teraszon

érdeklődő pózolás

érdeklődő pózolás

Éjszaka kettőkor leszakadt az ég, és innentől kezdve azon imádkoztam, hogy csak reggelre álljon el. De nem így lett. A gépünk éjszaka 11kor repült volna Shenzhenbe és úgy terveztük, hogy meg egy fél napot bóklászunk a rizsföldeken és kényelmesen visszamegyünk majd a városba estefelé. De az égiek ezt nem így gondolták. Akkora esőzés volt, hogy áram se volt a faluban reggel. Már az éhhalál szélén álltunk, amikor eszükbe jutott, hogy bacont és tojást gázon is lehet sütni, úgyhogy kaptunk egy reggelit végül is. De az eső még mindig zuhogott. Módosítottuk a tervet, megyünk a déli busszal vissza Guilinbe, mert ilyen időbe nem vállaljuk be a háromszori átszállást útmenti ácsorgással. Megvettük a jegyet, felvettük a vadiúj esőköppenyünket és nekiindultunk a kalandnak. Az égiek megkönyörültek rajtunk és már csak egy kicsit esett, ahogy elindultunk és a végére el is állt. Végül is simán leértünk a parkolóba, ahová a busznak kellett jönnie.

a ló és a misztikum

a ló és a misztikum

falusi idill

falusi idill

Csabesz új esőköpenye

Csabesz új esőköpenye

az én új esőköntösöm

az én új esőköntösöm

száll a pára

száll a pára

táj misztikumban

táj misztikumban

egy falu

egy falu

meg megint falu

meg megint falu

Lent odajött hozzánk egy német bácsi, aki kérdezte, hogy a kisbuszra várunk-e. Mi meg mondtuk, hogy ja, merthogy baj van, nincs kocsiforgalom merthogy valami blokkolja az utat és se az autók, se a buszok nem tudnak közlekedni. Modtuk, hogy fasza, végül is volt még kb. 11 óránk ahhoz, hogy odaérjünk a géphez. Aztán hívtak a hosztelből is, hogy baj van, dehogy valahogy megoldják a buszozást átszállással. Hát nagyon izgatottan vártuk a történéseket. Jött a kisbusz, aztán elindultunk. Majd megállt és mondták, hogy menjünk gyalog, majd ha találunk egy buszt az akadályok leküzdése után arra szálljunk fel. És így is volt. Kb. Egy 2-3 méteres kőhalmaz volt ráömölve az útra, ami azért volt félelmetes, mert nemcsak hogy csúszott és ömlött rajta keresztül a víz, de az út mellett ott hömpölygött a felduzzadt folyó, úgyhogy ha az ember esik, akkor elviszi a víz. Mondanom se kell, hogy akadtak gurulóbőrönddel kiránduló hülye helyiek(nem akarok nagyon sértő lenni és csak azért nem írom, hogy kínaiak). Mindenhonnan ömlött a víz, törmelékek, újonnan kialakult vízesések. A természet igencsak ereje fitoktatásával volt elfoglalva, majd kb 10 perc séta után ott állt a busz. Útközben még láttunk egy súlyos szakaszt, ahol szintén leomlott a hegy, de az egyik sáv már járható volt, így átjutottunk.

no comment

no comment

a nénik várják a kuncsaftokat, hogy cipelhessék a cuccokat

a nénik várják a kuncsaftokat, hogy cipelhessék a cuccokat

katasztrófa turizmus fel

katasztrófa turizmus fel

katasztrófa turizmus le

katasztrófa turizmus le

a háborgó folyó

a háborgó folyó

katasztrófa turizmus tetején

katasztrófa turizmus tetején

apa látod, itt az inged, ide is eljutott <img class='img' src='http://www.travellerspoint.com/Emoticons/icon_smile.gif' width='15' height='15' alt=':)' title='' />

apa látod, itt az inged, ide is eljutott :)

Befutottunk kedvenc városunkba újfent, vettünk némi rágcsát és gyümit, majd jobb híjján lementünk a reptérre. Szerintem 5 óra volt és alig vártuk, hogy egy KFC vagy egy McDonalds legyen ott, hogy tudjunk valami „normálisat” enni. Persze mondanom se kell, hogy abszolúte más dolgokat árulnak egy kínai KFCbe mint otthon a kontinensen. Na de mindegy is, ettünk azért, jól éppen nem laktunk, de legalább valami. Nekem ekkora már hasmenésem is lett, gondolom, hogy az elmúlt napok frenetikus étkezései most jelentkeztek ki belőlem.
Számoltuk az órákat, már csak öt. Négy. Három. Lassan átcsordogáltunk a várórészbe. El kell ezekről a kis belföldi repterekről mondani, hogy a rozsnyói buszmegálló a szolgáltatások nagyobb skáláját vonultatja fel, mint ezek a repterek. Shenzhenben ahogy jöttünk egy kávét nem tudtunk meginni, volt ivókút meg néhány gányaságot áruló büfé. Még a Mekit is a check in előtti váróba tették, hogy aztán már később nehogy tudjál enni vagy inni. Úgyhogy ültünk egy nagy plazma tévé előtt és ugyanazt a három reklámot néztük órákon keresztül körbe-körbe.
És már csak percek választottak el az indulástól, amikor is közölték, hogy késik a gépünk a rossz időjárási viszonyok miatt. Így aztán vettünk egy mély lélegzetet, számoltunk tízig és vártunk tovább.
Hát így.

Posted by timigaraj 21:51 Archived in China

Email this entryFacebookStumbleUpon

Table of contents

Be the first to comment on this entry.

This blog requires you to be a logged in member of Travellerspoint to place comments.

Enter your Travellerspoint login details below

( What's this? )

If you aren't a member of Travellerspoint yet, you can join for free.

Join Travellerspoint