A Travellerspoint blog

Felvétel indul

25 °C

Micsoda éjszaka volt! Szinte semmit nem aludtam. Mimike hozta régi formáját én meg már alig vártam, hogy kelni kelljen reggel és hogy végetérjen ez a kínszenvedés. Nem egyszerű az élet a kisasszonnyal. Nem elég, hogy tüzel, amit teljesen átérzek és megértem, hogy kínlódik, de azért hajnali háromkor nem kellene a rizst a bögréből a járólapra szórni és élvezni a magasról lepattanó rizsszemek hangját.

Ma csak én is Mimi. Az anyjáék elmentek hétvégézni a tengerhez, én vagyok a hivatalosan kinevezett felügyelete, kíváncsi vagyok, hogy mit hoz ez az éjszaka. Remélem alvást. Nekem ugyanis hétnapos munkahetem van, mert jó magyar szokás szerint, itt is ledolgozzák előre a szabadnapokat. Jövőhét első három napja szabad, mert itt kínai mindenszentek vannak. Sírseprő ünnepek szó szerint fordítva, amikor is az emberek hazamennek a szülőhelyükre és a halottaik sírját rendbeteszik és visznek rá virágot. Ezek nemtudják, hogy azt nem ilyenkor kell :)

egy kis sencseni tengerpart

egy kis sencseni tengerpart

gőzölgő leves

gőzölgő leves

a gőzölgő leves, ilyen nagy hordókban fő

a gőzölgő leves, ilyen nagy hordókban fő

Faeper szezon van most errefelé. Mondjuk engem nem nagyon villanyoz fel, viszont amint tapasztaltam, elmúlt a rambután szezon, amit nagyon sajnálok, hogy nem élvezhettem ki intenzívebben. Na de csak majd lesz valahogy rambután nélkül is.
Palacsintát készülök sütni, pedig ez vagy Gyuló vagy Csaba feladata volt mindig is, most rám jutott a sor és palacsint kell készítenem. Úgyhogy már csak az akaraterőmet kellene összeszedni és összeállítani a tésztát, hogy legyen ideje pihennie délutánig. Nagy projektek vannak előkészülőben itt falun: uborkarakás, töltöttkáposzta most meg a palacsintkészítés. Jó lesz, jó lesz.

mosás, vágás, ámítás

mosás, vágás, ámítás

rendőr az érdekes alakú bottal, a kitudja miért

rendőr az érdekes alakú bottal, a kitudja miért

csúnya épületegyüttes Baishizhouban

csúnya épületegyüttes Baishizhouban

Sokszor úgy érzem magam itt Kínában, mintha egy filmben lennék. Nagyon sok a szürreális és az abszurd képkocka az életem filmjében. Vannak állandósult jelenetek például, amik periodikusan ismétlődnek. Reggel ha idejében indulok otthonról, a liftbe ugyanaz az anyuka lép be hozzám a kisfiával. Mindig kedvesen mosolyognak és köszönnek angolul. Ha kések egy kicsit, akkor egy kóreai mamihoz szállok be, aki egy kocsikulcsot szorongat és a földszinten átszáll a másik liftbe, merthogy a páros lift nem megy a mínusz egyre, ahol a parkoló van.
A metrófolyosón pedig megintcsak ugyanazok a gyerekek tömik a fejüket mindenféle kínai gányasággal, miközben iskolába igyekeznek.
Ha háromnegyed 12kor elindulok haza munkából, a felfelé közlekedő mozgólépcsőn egy nagyon vékony, kockásinget hordú, hosszúképű gyerek áll és szorongatja a take awayes poharát. Ha később indulok, akkor vagy az étterem előtt vagy az újságos előtt találkozunk. De a pohár mindig nála van. És nem néz senkire.Koncentrál.
Ha sikerül aztán kettőkor kiesnem otthonról a metrófolyosón találkozok egy feka párral. Majd este, ha 5.20kor vagyok a kertnél, ahová tanítani járok, akkor úgy érek fel a metróból, hogy ugyanaz a nagyapa sétál hazafelé kézenfogva unokájával. Órát se kellene hordanom.

kilátás a harmincnegyedikről: s lőn Baishizhou

kilátás a harmincnegyedikről: s lőn Baishizhou

családi összeröffenés étkezés céljából

családi összeröffenés étkezés céljából

ojrópa csajnában

ojrópa csajnában

További filmkockák: száguldani át a shenzheni éjszakán úgy, hogy a kocsiban a Tankcsapda szól, vagy sírni a metróban, miközben a Nők Lapjában a Máté Péterről szóló cikket olvasom, vagy éjszaka 11-kor, miközben zaklatott állapotban(felidegesített a török) lefelé tartok, hogy társául szegődjek Maddolnának Idutangba, a 20-on beszáll két nyugati tipusú fiatalember, akikből az egyiket igaz nem ismerem, de a másikra ráköszönök, hogy sziasztok. Aki miután beszáll szét sem néz, csak a hangra emeli fel a fejét, aztán a meglepődéstől nemgyőzi összeszedni a száját. Merthogy az egyik Miki (a tündértó titkát fedeztük fel annó közösen) a másik meg a munkatársa. Az irodájuk meg ugyan abban az épületben van, ahol már csak laktam, igaz. Így leírva annyira semmi extra, átélve viszont különlegesnek hatott. Most írnék valami okosat, amit aszem tógi szokott emlegetni volt, amikor két ember milye is metszi egymást? Életsíkja, vonala, pályája, már nem tudom. Az a meghökkentő ebben az egész dologban, hogy nagyon sok a metszéspont, amit nevezzünk véletlennek, az itteni életemben. Mi esély van arra egy 14 milliós városban, hogy a török egyszer beállít egy barátjával, aki megakarja nézni a lakást és mielőtt bemutat minket egymásnak, közöljük a törökkel, hogy mi ismerjük egymást. Egy nyelvsuliban tanítunk. Vagy amikor a Maddolna kollégája hoz két barátot kávéra, akikről az ajtónyítás után kiderül, hogy az ismeretlennek hitt barátok már nekem ismerőseim és gyakorlatilag közvetett kollégáim. Ebben a nagy kínában is kicsi a világ.
És már-már kicsit Innaritus a szállak összekapcsolódása, habár a képvilága meg néha egy teljes szín és stílus kavalkád, amit Kubrick, Almodovar meg Kusturica direktált össze.
Hát így.

Posted by timigaraj 01:41 Archived in China

Email this entryFacebookStumbleUpon

Table of contents

Comments

világvonal, Karaj, világvonal...

by togacska

Világvonal!Tényleg!Köszi tógi, bekerültél a sorsolásba :)

by timigaraj

már 10 napja se kép,se hang :((((((((((((((((

by fulopvera

időhöz türelem kell
inghez a test. nőhöz a férfi.
kesztyűhöz a kéz. sebhez a géz.
tapaszhoz talat. méz mellé cukor. rugóra rigó.
időhöz türelem kell.

by timigaraj

This blog requires you to be a logged in member of Travellerspoint to place comments.

Enter your Travellerspoint login details below

( What's this? )

If you aren't a member of Travellerspoint yet, you can join for free.

Join Travellerspoint